Tegnap este hatkor olyan állapotban értem haza, hogy legszívesebben sírtam volna a fáradtságtól. Múlt héten két napot dobozoltam hostesskedés címszó alatt, közben pedig hülyeségekről fecsegtünk a hímzőegylettel lányokkal és az alkoholos nevű fiúval. Aztán álltam vasárnap este a Vár kapujában, és egy csomó pénzt kaptam azért, mert felsőfokon beszélek angolul. Kellett is, mert egy egyszerű halandó nem tudott volna angolul köszönni és megköszönni, szóval minden fillért megérdemeltem ám. Közben huszárnak öltözött fúvószenekar játszott indulókat, és fehérruhás majorettek bohóckodtak előttük. Még mindig utálom a majoretteket. Plusz rájöttem arra is, hogy a nyugat-európai férfi 190 cm fölött kezdődik, és ezt tiszta szívvel tudom lájkolni. Lájk.
Viszont hétfőn és kedden nagyon sokat kellett állnom, de legalább meghallgathattam, ahogy Gerhard kancellár félig németül német szavakat bátran használva német kiejtéssel angolul tart előadást, majd a közönséggel együtt kiröhögtük az indiai srácot, aki állítólag angolul beszélt, gyakorlatilag viszont önmagát parodizálta a VIP bizniszmenek előtt. Nem értettem egy kukkot sem, biztos, hogy Gerhard se, de amikor megkérdezték, hogy kér-e tolmácsot, mégis azt felelte, hogy NEIN. Sok volt a csillag, és marhára fájt, hogy nem ehettem a sütiből, ami mellett fél napot töltöttem el. Remélem ízlett a disznóknak, akik elé hányták később.
Ja és mindennap tanítottam is, persze teljesen hasztalanul, ha figyelembe vesszük, hogy a kislány múltkor ly-nal írta a sejtmagot: SeLYtmag. Illetve, hogy fél óra biosztanulás és fél év fizikatanulás után megkérdezte, hogy a vízbe cseppentett tej ugye azért keveredik össze magától, mert a papucsállatkák mozgás közben csapkodják a vizet, valamint azt is megkérdezte, hogy mérgező-e az amőbaszar.
