A tanítványom napok óta azzal kínoz, hogy a kis barátnőjének fiúja lett. A 13 éves kislánynak, aki edzés és korrepetálás helyett rendszeresen a különböző plázákat látogatja, és ott randalírozik a többi dologtalan tinivel. A kislány ezt a viselkedést egyrészt a nevelői (anya, nővér, én) által sugalmazott eszmékből adódóan elítéli, másrészt viszont kicsit szerintem azért irigyli is. Mert Eszternek nem kell különórára járni, meg Eszter hatig lóghat a kampónában. Eszter amúgy sorban kapja az egyeseket. A gyerek tudja, hogy ez rossz, ezért szidja nekem, de közben meg biztos féltékeny kicsit. Miért ne lenne? Lógni jó, mekiben zabálni jó, fiúzni jó. De....
Nehéz, de próbálom visszatartani a röhögést, amikor olyanokat mesél, hogy Eszterék ma megint ölelkeztek!!!! és hogy képzeljem el, Eszter beleült a srác ölébe otthon! Meg megkérdezte, hogy szerintem mikor fognak csókolózni??? Én azt mondtam, hogy szerintem már csókolóztak is, de a kislány szerint nem, mert Eszter azt mondta, hogy nem. A kislány tesója szerint 2 hét múlva fognak először csókolózni. A kislány tesója egyébként idősebb, mint én, mesélhetnék jókat róla, de nem fogok. Eszter egy kis ribanc, akiből kiégett kisfelnőtt, majd kövérkés, boldogtalan eladó lesz a kampónában vagy csontsovány, szolis, szétcigizett hangú, lenőtt sárgás hajú kozmetikus, esetleg műkörmös körömépítő mester.
Annyira igyekszem, hogy fény gyúljon ennek a gyereknek az elméjében, de annyira nehéz. Annak azért örülök, hogy nem egy Eszter, aki hetedikes korában a hetedikes Márk ölében üldögél.
Jaj.
