Ma unalmamban jókedvemben a kislányt dobálgattam a saját játékaival, amik az asztalán hevertek, miközben ő A szavannák élővilága c. leckéből próbált vázlatot írni, azaz inkább engem próbált meggyőzni, hogy diktáljak valami értelmeset. Miután látta, hogy nem mutatok hajlandóságot, olvasott tovább, én meg a csillámzseléjéből csöpögtettem kicsit a bal öklömre, és azt akartam kikísérletezni, hogy mennyi idő alatt szilárdul meg. Persze nem szilárdult meg egyáltalán, csak kezdett szétfolyni, mire én olyat játszottam, hogy mozdulatlanul tartani kellett a levegőben a bal kezemet. Aztán meguntam, és letöröltem. A kezemen egy rózsaszín, pénisz alakú pacza maradt, amit nem rajzolhattam körbe. Azóta is ott van, és most elmegyek fürdeni, mielőtt körberajzolnám mégis.
Én egy pedagógus vagyok, akinek téli szünetre van szüksége. Meg lelki békére.
