Tegnap jó asszony voltam, és felkeltem a 'zurammal, mikor mennie kellett munkába. Olyan ideges volt szegény, kellett neki a támogatás! Ezután pedig nem aludtam vissza, hanem könyvtárba siettem, ami zárva volt arra a négy órára, míg ráértem, ugyanis elhunyt a valaha volt legnagyobb és legtöbbet emlegetett nyelvész bácsi, és a temetésére kivonult a tanszék apraja-nagyja. A kicsi meg a nagy könyvtárossal egyetemben. No, sebaj, gondoltam ha már itt vagyok, kirakom a hirdetést, hogy eladó a nyelvtöri könyvem. A toll kifogyott, mikor próbáltam leírni azt, hogy ALIG HASZNÁLT ÁLLAPOTBAN. Igyekeztem tudomást se venni róla, és átmentem a másik könyvtárba. Ott nem történt semmi izgalmas. Írni se érdemes róla. Ma újra egyetem, szóval cső. És én már nem tanulni járok oda.... Brühühúűűű.