cicabetti

Tegnap jó asszony voltam, és felkeltem a 'zurammal, mikor mennie kellett munkába. Olyan ideges volt szegény, kellett neki a támogatás! Ezután pedig nem aludtam vissza, hanem könyvtárba siettem, ami zárva volt arra a négy órára, míg ráértem, ugyanis elhunyt a valaha volt legnagyobb…

A nosztalgia után csak az üres hétfő délelőtt maradt. A rosszkedv, a rettegés és a bűntudat. Gyökeres változásokat akarok az életembe! Céltudatos, megfontolt és nőies akarok lenni! Teljesíteni akarok, megfelelni akarok! Változást akarok!

Teljesen váratlanul csapott le rám a büszkeséggel vegyes nosztalgikus fájdalom, amit az azok a boldog szép napok elmúlása felett érzek. Annyira hihetetlenül és megmagyarázhatatlanul jó volt itt lakni, és közben rettenetesen rossz is. Társaság volt,  élet volt. Egyetemista…

Ciki vagy sem, a tanítványomat csak úgy tudom rávenni, hogy valóban a kezébe vegye a kötelező olvasmányt, hogy olvasok vele. Ha van időnk óra végén, előkapjuk a könyvet és nyökögve ugyan, de felolvas nekem. Ha nem bírom tovább hallgatni a kínlódást, én olvasok fel neki, ő…

Pár nappal ezelőtt eszembe jutott, hogy idén farsangkor akár lehetnék kicsi, szürke plüsselefánt is, ezért beöltöztem kicsi, szürke plüsselefántnak, és négykézlábra ereszkedve próbáltam úgy tenni, mintha valóban az lennék. Öcsém szerint sikerült. Azt hiszem folytatnom kell…

A büntetésem, amiért a bőrgyógyásznál túl hamar végeztem, az volt, hogy a háziorvosom (rendelési idő: 13h-15h) fél kettőkor még nem volt a rendelőben, viszont már ott várta legalább 35 prüszkölő, lázasan köhécselő beteg. Épp előttem toltak be egy nénit…