A büntetésem, amiért a bőrgyógyásznál túl hamar végeztem, az volt, hogy a háziorvosom (rendelési idő: 13h-15h) fél kettőkor még nem volt a rendelőben, viszont már ott várta legalább 35 prüszkölő, lázasan köhécselő beteg. Épp előttem toltak be egy nénit kerekesszékben, aki fennhangon kijelentette, hogy "engem majd úgyis előrevesz a doktornő, ne aggódj kedveském!", szóval éppen csak köszöntem az öcsém haverjának, és meghallgattam a mellette ülő anyjától, hogy szerinte az egy hete gyógyult öcsémtől kapta el a kisfia a LÁZat, és már húztam is haza ebédelni. Pedig "szívesen" végignéztem volna, ahogy a kliensekből előbújik az állat...
Két órával később már "csak" tizen várakoztak előttem, de elégedetten nyugtáztam, hogy az ismerős arcok, akiket korábban ott hagytam, még mindig ugyanott rágják a kefét. Szépen elővettem a könyvemet, és felkészültem a dicsőséges célbafutásra, ami délután fél ötkor be is következett. Csak párszor zavart meg az ott idegeskedő, legyengült betegek morajlása, de így legalább megtudtam, hogy távollétem alatt volt egy asszony, aki a férje és az anyósa támogatását élvezve azzal fenyegette az orvost, hogy ráborítják az asztalt, amennyiben az nem ad alkalmassági vizsgálatra beutalót a nőnek.
Az ablak mellett három kivénhedt tyúk bánatosan sóhajtott fel, valahányszor valaki recepttel a kezében távozhatott, s fennhangon találgatták, hogy vajon húsz vagy negyven perc múlva kerülünk-e majd sorra, és hogy jaj de rossz itt ülni, mikor annyi dolgunk lenne. A botrány akkor tört ki, mikor a rendelési idő letelte után egy órával (15.50) az ajtóban megjelent egy magas férfi kezében egy kicsi, sárgás mappával...
Tudtuk, hogy gyógyszerügynök.
De csúnya szó! Ugye ismeritek a fajtájukat? Csendesen érkeznek, pofátlanul kopogtatnak az ajtón, s bebocsátást nyernek oda, ahova te már órák óta szeretnél bejutni. Sikertelenül. A kínok kínját állod ki, várod a sorodat, és még mindig nem... Erre idejön egy ilyen... és soron kívül bemegy, és... Az addig fülledt, bacilusokkal és vírusokkal teli csendet riadt kotkodácsolás verte fel.
Elnézést uram, de mi is oda várunk!!! Nem hallja? Kérem ne tartsa fel a doktornőt!
A nő ezután halkan folytatta: ... én elvből nem engedném, hogy az ilyen gyógyszerügynököket beengedjék rendelési időben, hogy húzzák az időt, és...
A pasas nem is reagált, de persze beengedte az asszisztens. Aztán hallottuk, ahogy a doktornő fennhangon azt mondja:
...Jó, akkor dörzsölje be azzal a mellkasát, és...
Jóisten! Ez a mocskos, aljas gyógyszerügynök is egy volna közülünk??? Ez a rohadék a mappáját felhasználva tolakodott előre? Hát igaz volna?
Szerintem a doktornő telefonál.- szóltam, mire a velem szemben ülő fazon bőszen bólogatott. Az udvarban mély csend honolt. A levegőben hullámzott az indulat.
A közös ellenség kb. tíz perc után (közben ketten is bementek vizsgálatra) nagy morgások és csúnya pillantások kíséretében távozott, mire a baromfiudvarral átellenes sarokból megszólalt egy hang:
Ja, most jut eszembe, ez az asszisztensnő pasija! Hát azért volt ilyen ismerős!
Kifelé menet láttam, amint a mocskos gyógyszerügynök szegény férfi az autóban gubbasztva zabált egy zacskó spáros nápolyit. Elkeseredett arccal várta a csaját. Még szerencse, hogy nem lincselték meg. Majd holnap rendelési időben. Fél 8-tól fél 12-ig.
