Ciki vagy sem, a tanítványomat csak úgy tudom rávenni, hogy valóban a kezébe vegye a kötelező olvasmányt, hogy olvasok vele. Ha van időnk óra végén, előkapjuk a könyvet és nyökögve ugyan, de felolvas nekem. Ha nem bírom tovább hallgatni a kínlódást, én olvasok fel neki, ő meg igyekszik úgy tenni, mintha odafigyelne. Viccesnek tűnik, de nem az, mert a Kőszívű tényleg tele van olyan kifejezésekkel, amiket még én se értek (elavult szavak, latin kifejezések, germanizmusok, stb.) Mondjuk ki:
Engem azért fizetnek, hogy délutánonként Jókait olvassak fel egy 13 éves kislánynak.
Persze próbál mindig kifogást találni, hogy ne olvassunk, de sose hagyom. No, de nem is ez a lényeg...
Az előbb írtam a gyereknek fészbukon, hogy hogy telt a napja, és hogy mi volt a suliban, meg jól viselkedett-e a különórán, ahol most a másik tanára (Tasz, a matektanár, boccccsi) helyettesít engem. A válaszból megtudtam, hogy kettes lett a fizikája (igen, sajnos nem az én hibám/rossz hatásom, hogy nem jó a reálos tárgyakból), hogy puskázott töriből, és hogy a matektanár is próbált neki felolvasni, mire ő közölte vele, hogy hagyja abba, mert az ő hangja nem tetszik neki.
Na, nem baj, holnaptól ismét enyém a pálya! Úgyse akartam lemaradni a sztoriban.
