DSIDA JENŐ: ARANY ÉS KÉK SZAVAKKAL
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren, -
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli
s a nagybetük közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelid mosollyal
lelkét kileheli:
úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én Szerelmem,
világ legszebb Virága.
Igen, még mindig meg tudom csinálni, pedig milyen régen volt. Arany és kék szavakba van foglalva a nő neve, aki beszélni tanított minket. Az volt az egyetem legszebb éve.
Múltkor láttam ezt a nőt a TV-ben, és a vágóképnek berakták azt, mikor a tanítványaival ezt a verset mondják. De jó volt!
Feladat: a verset két levegővel kell elmondani: egyszer az első, egyszer a második versszak előtt lehet lélegezni
