Összepakoltam a cuccaim nagy részét, és holnap reggel hazaviszem. Már megint költözni kell. Félévente átmozgatom a motyóm nagy részét a fél országon vagy a fél világon. Ez inkább nagyképűen hangzik, mint panaszosan, pedig elég nagy gond ez nekem. Képes vagyok évekig dugdosni akár egy papírfecnit is, ragaszkodom a tárgyaimhoz, szóval öröm az ürömben, hogy ilyenkor a kényszerű szelekció következtében kidobok pár kacatot. Ez nem jelenti azt, hogy kevesebb lenne egy kicsit is a halom, de legalább cserélődik a lom.

És akkor még nem is szóltam az emberekről. Igaz velük tudok beszélni külföldről is, míg a középiskolai puskáimmal nem. Búcsúbulim lesz, de remélem, hogy nem kezdenek el a BN-ről vagy az elválásról beszélni, mert akkor bőgésbe fullasztom a rendezvényt. Egyébként is H.P. koll.nev. megfúrta a dokkos emlékestemet, így mehetünk ki a hideg és zord pesti éjszakába, egy idegen helyre. Emiatt tök mérges vagyok. Oké, hogy vizsgaidőszak van, de én nem akarok valami zajos kocsmában, idegenek között lenni. Dokkos bulit akarok meg afteracébent. Ne vicceljenek már! A kolisokkal akarok mókázni, nem fél Budapesttel...

Az agyam szerintem már felfogta, hogy az Erasmus örömteli esemény egy ember életében a sok stressz meg a sok pénzveszteség ellenére, és ma nagyon lelkesen leveleztem a külföldiekkel a dolgaimról. Kiderült, hogy a leendő lakhelyem és a suli nem a felvázolt hat kilométeres távolságban helyezkedik el egymástól, hanem csak 1.7 kilométernyire. Úgy saccolom, hogy az olyan messze van, mint a kolitól a Kosztolányi. Egyszer 18 perc alatt értem haza onnan gyalog, mikor lekéstem az éjszakai buszt. Ezzel nem lesz probléma.

És ma van a Surmó szülinapja:) Legalább nem kell kitalálni, hogy mire igyunk, ha levizsgáztunk:D Bóóódog szüüliiinaaaapoooot!