De jó volt múzeumba menni megint! Tavasz is van, madárfütty, virágok, kultúra, ronda szobrok, csak a várossal volt egy kisebb gikszer. Nem úgy hívják, ahogy szeretném. De azért sétáltam egy jó nagyot, meg fényképeztem... Emlékeztek, mikor azt mondtam tavaly januárban, hogy semmi sem fogja úgy felderíteni a szívem soha, mint a Duna látványa a hidakról? Hát tévedtem. Jó ideje próbálom kényszeríteni magam, de már nem érzem azt, amit régen éreztem, mikor megláttam a szikrázó napsütést visszacsillanni a vízről. Honvágyam van a nárciszmezők meg a szaros jácintföldek után.
Ez meg egy intellgines szökőkút, leáll, ha közel mész...:
