Valami tudósok (gondolom brit) kimutatták, hogy a nők pupillája leggyorsabban a kisbabák látványára tágul. A cuki kisbabák láttán az enyém is, főleg ha szembejönnek az utcán, aztán már viszi is tovább őket az anyjuk. Múltkor egy baba torkaszakadtából üvöltött a sparban, én meg odaböktem a szőkének, hogy azért kicsit örülök, hogy ő nem velünk fog hazajönni, mire a középkorú pénztárosnőből kirobbant a röhögés, és mondta, hogy az emberek hülyék, hathetes csecsemőkkel is jönnek este kilenckor. És milyen jót nevetett ezen a beszóláson.
Miért van az, hogy az ismerőseim 85%-ának van babasimogatós képe fenn a 'ziwiw-en, amin egy gyűrött fejű, a születéstől még vörös kis lényeket ölelget, alatta meg jönnek a kommentek, hogy jaj de ari gyerek, gratulálok. Meg amikor dizájnképeket csinálnak, és a hurkás kisbaba felett megjelenik a csillogó My little angel felirat... És csatlakoznak klubokhoz, ahol olyan idézeteket olvashatnak, hogy az élet értelme az anyaság, és eddig nem is tudtam mi a boldogság, bla bla. És meg is osztják. Közben meg hallgatom a rádióban a szülés után depresszióról a riportokat, meg pontosan tudom, hogy kit csináltak fel véletlenül ezek közül az ismerősök közül, ki ment férjhez idiótához, és ki válik éppen.
Most már mindig ez lesz? Az ismerőseim fialnak, ahelyett, hogy sörversenyes/soft pornós képeket töltsenek fel magukról? Egy kezemen meg tudom számolni, hogy kinek a kölykére vagyok kíváncsi, vagy melyik gyerekre tudnám szívből mondani, hogy cukie cuky. Egy újszülött félelmetes. Kivéve ha este hazaviszi az anyja vagy ha plüssből van.
Amúgy szeretem a gyerekeket, nekem is lesz majd.
