cicabetti

Annyira jó lenne, ha a napok, amiken dolgoznunk kell, nem 24 órásak lennének, hanem annyi időnk lenne a munka után, amennyit csak szeretnénk, majd az alvási időszak is legalább 7-8 óra lenne, és aztán kezdődne csak az új nap. Tudok 12 órát dolgozni, 15-öt is, lehet többet is, de lelkileg nagyon kimerítő, ha nincs időm otthon lenni, azaz otthon ébren lenni, szóval a péntekem kicsit nyomottan, rosszkedvűen telt. Pedig kétféle lazac volt ebédre, meg egy öreg orvos a "kedves segítőkészségem" miatt, ami "nagyon szimpatikus" volt neki, meghívott minket az anatómiai kiállításra az orvosin. El is megyek, aztán majd rémálmok gyötörnek a formalinban tartósított tetemektől. Az az orvos nekem is nagyon szimpatikus volt, szeretek okos emberekkel lenni. A megrendelővel például nem szerettem lenni, mert a bájcsevegésbe ágyazva sértegetett, és én voltam annyira felnőtt és visszafogott, hogy nem szóltam semmit, csak mosolyogtam, és elképzeltem, ahogy tarkón baszom egy péklapáttal.